Dominique Venner nyilatkozata : Egy szabad halál okai.

381 words

English version here

Testileg és szellemileg ép vagyok, feleségem és gyermekeim körülölelnek szeretetükkel. Szeretem az Életet, a túlvilágtól nem is várok semmit, hacsak nem fajom és szellemiségem megörökítését. S mégis, életem alkonyán, francia és európai hazám elleni mérhetetlen veszélyek láttán, kötelességemnek tartom a cselekvést, amíg még erre van erőm. Szükségesnek tartom, hogy feláldozzam önmagamat és véget vessek a ránk nehezedő álomkórnak. Felajánlom, ami még hátra van az életemből; szándékom az, hogy így tiltakozzam és lerakjam valaminek az alapkövét. Erre egy jelképerejű helyet választottam: a párizsi Notre Dame katedrálist. Tisztelem és csodálom ezt, melyet őseink géniusza épített régi kultuszunk helyén, mivel ősi eredetünkre emlékeztet.

Akkor, amikor oly sok ember az élete rabszolgájává válik, cselekedetem az akarat etikáját testesíti meg. A halálba megyek, hogy felébresszem a már alig pislogó öntudatot. Fellázadok a Végzet, a lelkek megmérgezése, a mindent elözönlő egyéni élvhajhászás ellen, melyek lerombolják személyazonosságunk erős kapcsolatát, nevezetesen a családot, mely többezer éves civilizációnk meghitt talpköve. Akkor, amikor védelmezem minden népnek hazájához fűződő identitását, ezzel egyszersmind lázongok azon gonosztett ellen is, mely népeink végleges lecserélését célozza.

Az uralkodó beszédstílus nem képes levetni mérgező alattomosságait: az európaiak feladata levonni minderről a következtetéseket. Személyazonosságunkat, identitásunkat hirdető vallás hiányában, melyhez köthetnénk magunkat, Homérosz óta közösen osztozunk egyazon emlékezetben, mely gyűjteménye mindazon  értékeknek, melyekre jövendő újjászületésünket alapíthatjuk, hogy végleg szakítsunk a határtalanság  metafizikájával, ennek a minden tévelygések végzetes kútfőjével.

Előre is bocsánatot kérek mindazoktól, kik halálom miatt szenvedni fognak: mindenekelőtt feleségemtől, gyermekeimtől és unokáimtól, barátaimtól és a hozzám hű emberektől. Amidőn azonban majd eltompul a fájdalom sokkja, semmi kétségem afelől, hogy egyesek és mások átérzik tettem értelmét és szenvedésük büszkeséggé dicsőül.

*Mindennemű információért  kiadómhoz, Pierre-Guillaume de Roux-hoz lehet fordulni. Ő nem tudott előre a döntésemről, de hosszú idő óta ismer engem.

*Dominique Venner 1935-ben született. Esszéíró és történész. Megalapítója az NRH – nak (Nouvelle Revue Historique = Új Történelmi Folyóírat ). Számos könyve került kiadásra, köz-tük  „Le Siècle de 1914” = Az 1914-es évszázad,  vagy  „iystoire dHistoire et tradition des Européens” =  Az európaiak történelme és hagyománya. Legutóbb megjelent esszéi: „Le choc de l’Histoire” = A Történelem sokkja (Via Romana kiadó. 2011); „L’Imprévu dans l’Histoire” = A Történelem váratlan eseményei (Pierre-Guillaume de Roux kiadó,2012). Rövidesen kiadásra kerül ugyanennél a kiadónál: „ Un Samouraï d’Occident” = Egy nyugati szamuráj. * „Le bréviaire des Insoumis” = A le nem igázottak breviáriuma.